16 éves korom óta dohányzom, most 25 éves vagyok, szóval ez eddig a leghosszabb “kapcsolatom”. Most mégis eljött a pont, hogy szakítsak ezen káros szerelmemmel és véglegesen búcsút mondjak a dohányfüstnek.
16 éves kiscsirkeként persze én is azt gondoltam, ha néha elszívok egy pár szálat úgysem leszek függő. (DEHOGYNEM!) A pár szálból lassan 1 rosszabb napokon másfél doboz lett.
A függőség
Sosem gondoltam persze erre úgy, hogy na én aztán majd’ megőrülök a cigiért és ez tiszta gáz.
Aztán mikor a több órás vonatútomon üldögéltem, elkezdtem érezni, hogy milyen jó lenne elszívni egy cigit, persze nem tettem soha, mert tilos, valamiért én mindig betartom az összes szabályt, nem kell a stressz ami a szabályok áthágásával s a lebukás miatti aggódással jár. Vonatút előtt ezért mindig láncdohányosba csaptam át, egymás után elszívtam 3-4 szálat mielőtt felszálltam.
Ezután következett a munkahely, sikerült elhelyezkednem, azonban a kollégáim sem dohányoztak illetve dohányzórész sem volt kialakítva. Legtöbbször lekötött a munka a 8 órában egyszer mentem le az utcára elszívni 2 cigit egyszerre, hogy kibírjam a munkaidő végéig. Aztán jött az egyre több, stresszes feladat, s akkor már az egyszerből több alkalom lett. Sokszor mielőtt tudtam, hogy na most órákig nem gyújthatok rá szabadon elkezdtem szorongani, hogy na most mi lesz, hogy fogom kibírni.
Mikor én gimis voltam a cigi nagyon menő volt, aki cigizett az csak jófej lehetett, azonban a mai világban, ahol ezerrel hódít a heathly lifestyle, az egészséges életmód egyre népszerűbb (Hál’ Istennek), a cigi inkább ciki mint menő.
Hogy miért?
Konkrétan súlyos tízezreket (főleg napi egy doboznál) fizettem azért, hogy mérgezzem magam. Nem egy, nem kettő helyen olvashatjuk, hogy mennyire károsítja az egészségünket, kb. minden szervünkre káros hatással van. Sokszor én is éreztem magamon, hogy már alig kapok levegőt, hamar kifulladok, sípol a tüdöm mikor levegőt veszek. Emellett nem beszélve a különböző rákos betegségek kockázatáról (tüdő, gége, szájüreg), a magas vérnyomásról..stb. a lista igen hosszú. Már ennek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy valaki a leszokás vagy egyáltalán a rá sem szokás mellett döntsön, akkor mégis miért cigiztem? Mert fiatal voltam és úgy gondoltam, hogy sérthetetlen. Ma már nem így gondolom s erre sajnos különböző egészségügyi problémáim világítottak rá.
Ha mégsem elég a rengeteg egészségre gyakorolt káros hatása akkor gondoljunk a szépségünkre. A cigeratta borzasztóan öregíti a bőrt, sárgítja az ujjakat és a fogakat is. Képzeljük el, mikor frissen mosott illatozó hajjal rágyújtunk, s a hajunk kb. a 3. cigi után már átveszi a füst szagát.
A pénztárca szintén jó indok a leszokás mellett. Egy doboz cigi ma ilyen 1300 Forint körül mozog (legalábbis az a márka amit én szívtam lehet, hogy vannak ennél olcsóbbak is). Ha ezt megszorozzuk napi 1 doboz esetén harminccal az 39 000 Forintra jön ki. Tehát 39 000 Forintot tudnánk félrerakni vagy esetleg jobb, maradandó dolgokra költeni havonta. Ha valaki fél dobozzal szív, az is, 19 500 Forint. Ezt sem árt átgondolni.
Maga a függőségi viszony is rossz, ki akar függeni valamitől ami számára rossz? Miért lenne rá szükségünk? Nincs rá szükségünk, erősek vagyunk és kezelhetjük a stresszt cigi nélkül is.
Még nem igazán vagyok túl én sem ezen a kapcsolatom, de majd beszámolok róla, hogyan telt az első cigarettamentes hetem következő írásomban. Megmondom őszintén még sosem próbálkoztam a leszokással, azonban most nagyon elhatároztam magam, s remélem menni is fog. Nem vettem semmilyen tapaszt, sem nikotinos rágót, “puszta kézzel” kívánom megvívni eme csatámat.
Várom visszajelzéseiteket! És szurkoljatok!
(Kép forrása: iStock)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: